Iskolánk története

           A VAS- ÉS VILLAMOSIPARI SZAKKÉPZÕ ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM Sopron legfiatalabb, korszerű és dinamikusan fejlődő középiskolája. A Ferenczy János utcában, a buszpályaudvar tőszomszédságában, a Raffensperger-kertészet helyén épült. Működését 1988. szeptember 1-jén kezdte meg.

A kedvező adottságokkal rendelkező létesítmény alkalmas mindazon feladatok ellátására, amelyekre az iskola vezetése és tantestülete vállalkozott.

Az új intézményben eleinte döntően szakmunkásképzés folyt, vas-, villamos- és szerelőipari szakmákban, a szakközépiskolai tanulók száma még az előzőek felét sem érte el. Ez az iskola nevében is látható volt: Vas- és Villamosipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet. A szakközépiskolai osztályok a felmenő rendszer miatt évente egy osztállyal növekedtek, de nőtt a szakmunkásképzés létszáma is. A Berzsenyi Dániel Gimnázium egyházi visszaadása miatt a továbbtanulni nem tudó általános iskolát végzettek gondjainak megoldására (az egyházi iskolákban továbbtanulni nem szándékozók részére egy állami gimnázium maradt), illetve az addig ott folytatott dolgozók levelező képzésének rendezésére (az evangélikus iskola nem kívánt a továbbiakban dolgozókat oktatni) 1991 őszén gimnáziumi osztályt, illetve levelező tagozatot is beindított az iskola a fenntartó kérésére.

A hagyományos struktúrára (tanműhelyi alapképzés, vállalati tanműhelyi, illetve munkahelyi specializáció) tervezett oktatási rendszer azonban csak igen rövid ideig működött. A politikai változásokat követő gazdasági átalakulás közvetlen hatással volt az itt folyó képzésekre is. A megváltozott munkaerő-piaci igények módosították a szülők és gyermekeik szakmai orientációját, másrészt a nehéz helyzetbe került vállalatok felszámolták tanműhelyeiket, képző helyeiket. Elkerülhetetlen volt, hogy a változásokra iskolánk is reagáljon, és szakképzés szerkezetátalakításával kapcsolatos terveket figyelemmel kísérve felkészüljön az alkalmazkodásra. A cél az volt, hogy az iskola tevékenysége hozzáigazítható legyen minden várható központi oktatás átalakítási döntéshez, melyek a közoktatás struktúráját, a vizsgarendszert, stb. a jövőben meghatározzák.  Az iskola képzési és fejlesztési koncepciójának középpontjába a környezetkímélő, nem energiaigényes, színvonalas elméleti tudást igénylő, csúcstechnológiát célzó képzés mellett a kreatív, kommunikációképes, kooperációra alkalmas szakemberek nevelése került.

Ennek szellemében 1992-től fokozatosan csökkent a szakmunkásképzésben tanulók száma és növekedett a szakközépiskolában tanulmányokat folytatók létszáma. 1994-től az iskola neve: Vas- és Villamosipari Szakképző Iskola és Gimnázium. 1996-ban a Kempelen Farkas Gépipari Szakközépiskola megszűnésével az ott tanuló diákok áthelyezésével ugrásszerűen megnőtt iskolánkban a szakközépiskolai tanulók száma.

A korábbi szakmák közül csak azok maradtak meg, amelyek iránt a tanulói és a munkáltatói igények egyaránt viszonylag tartósnak ígérkeztek. Az években során folyamatosan alakultak át az iskolában folyó oktatás szervezeti keretei, és sor került a szükséges tartalmi korszerűsítésre is.

 A szerkezeti változások közül legfontosabb, hogy a korábban domináns 3 éves szakmunkásképzésről fokozatosan áttértünk az érettségit is adó 4, illetve 5 éves képzésre. Az iskolában erre az időre a középiskolai képzési formák szinte mindegyike jelen volt: a hagyományos (3 éves), az IPOSZ-rendszerű (3,5 éves) és az érettségi utáni (2 éves) szakmunkásképzés mellett a 4 éves szakközépiskolai, az 5 éves technikusképzés, valamint nappali és levelező tagozatos gimnáziumi oktatás. Az intézmény nevében jelzett profil tehát már nem hagyományos értelemben értendő, sokkal inkább egy korszerű műszaki középiskolát jelölt.

Az alapítás évétől kezdve igyekeztünk megragadni minden lehetőséget, amely az oktatás fejlesztését segíti. Költségvetési és pályázati pénzek segítségével folyamatosan arra törekedtünk, hogy oktató-nevelő munkánkban korszerű szemléletet képviseljünk. Ebben a műszaki-technikai háttér létrehozása ugyanolyan fontos, mint a bonyolult folyamatokban való eligazodás képessége, a problémamegoldás iránti érdeklődés, az új dolgok iránti fogékonyság. Mivel a 90-es években gyakorlatilag az összes vállalati tanműhely megszűnt, ezek pótlását az iskolai tanműhelyeink fejlesztésével kellett megoldani.

A különböző márkaszervizek megjelenése és megerősödése folyamatos igényt eredményezett a jól képzett autószerelők iránt. Ennek a szakmának az utóbbi években végbement fejlődése rendkívül látványos. A korábbi meghatározóan kézműves jelleget felváltotta a modern diagnosztikai műszerekre alapozott javítás. Ezt felismerve kezdtük kialakítani saját tanműhelyünket. Első lépésként egy mérőtermet rendeztünk be, majd a teljes folyamat bemutatása, az életszerű körülmények megteremtése érdekében ezt továbbfejlesztettük, így a jelenlegi – nyitott, városi szerviz-szolgáltatást nyújtó – tanműhelyünk komplett javítások elvégzésére is alkalmas és rendelkezik a legkorszerűbb diagnosztikai berendezésekkel.

1991-ben modell értékű oktatási bázis létrehozására pályáztunk a világbanki “Emberi erőforrások fejlesztési program” szakképzési komponensének keretében.
A pályázat kimunkálása során felmértük a lehetőségeinket, és megtettük a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy iskolánk oktatási szerkezetében és szemléletében a folyamatos változásokhoz való alkalmazkodni tudás természetes követelményként legyen jelen. Az első körben történt elutasítás után 1994-tõl csatlakozhattunk a világbanki projekthez. A program részeseként az elektronika-elektrotechnika, majd a gépészeti szakcsoportban folytattunk szakközépiskolai képzést. Ezekben az osztályokban a “világbanki modellnek” megfelelően elsősorban általános képzés, illetve széles alapú szakmai alapképzés folyt. A program keretében modern, jelentős anyagi és szakmai értéket képviselő elektronikai, hidraulikai-pneumatikai, automatizálási és számítástechnikai kabineteket (mérőterem, labor, szaktanterem) alakítottunk ki. Az 1997/98-as tanévtől kezdtük el az új OKJ szerinti szakmai oktatást az ipari elektronika technikus, majd két évvel később az automatizálási technikus szakon.

A számítástechnika szaktantermek fejlesztésével arra törekedtünk, hogy a számítógép a tanulók mindennapi életének természetes része legyen. A szakmai tárgyak számítógéppel támogatott oktatása mellett szabad hozzáférési lehetőséget biztosítottunk mind a pedagógusok, mind a tanulók számára a géphasználatra, az önálló igények szerinti tevékenységre. A fejlesztéseink eredményeképpen és a jelentkező tanulói igények miatt az informatika szakmacsoportban az 1998/99-es tanévtől folytatunk képzést.

Sikeresen pályáztunk 1998-ban az „Ifjúsági Szakképzés Korszerűsítése Projekt „A” Komponensére” az ipari elektronikai technikus szakon. Ennek keretében kezdődött  meg ezen a területen a kompetenciaalapú moduláris képzés.

A tankötelezettség 16. életévre történő kiterjesztése a szakiskolai képzés jelentős átalakítását hozta. A korábbi 3 éves szakmunkásképzés helyett a tanulók csak a 11. évfolyamtól vehetnek részt szakmai képzésben, a 9-10. osztályban döntően közismeretei tárgyakat tanulnak. Ez megnövelte a szakiskolában töltött időt.

Jelenleg a szakmai képzésben a legújabb kompetenciaalapú moduláris képzés folyik, amely a szakképzés teljes átalakításaként valósult meg. Bevezetése néhány szakmában 2007-ben kezdődött el, teljes körű alkalmazása a 2008/2009-es tanévtől valósult meg.

Ma – különösen a nyugati határszélen – a legtöbb munkahelyre csak bizonyos fokú nyelvismeret esetén tud eredményesen pályázni a munkavállaló. A nyelvtanulást segítendően az iskola minden tanulója a teljes képzési időben legalább egy idegen nyelvet tanul.  A fejlesztésekhez a fenntartó önkormányzat jelentős forrásokat biztosított. További segítséget nyújtottak a Sopron környéki gazdálkodó szervezetek, közvetlen támogatásukkal, de a központi, valamint a decentralizált Szakképzési Alapból kapott támogatás szerepe is jelentős.

A képzés minőségének javítását szolgálja alapítványunk, az igényeket követő pályaválasztási kínálatunk, szakköreink, a tanórákon kívüli rendezvényeink, valamint a bel- és külföldi szakképző iskolákkal kialakított kapcsolataink. Fontos szerepe van a sportnak a testnevelés órákon kívül is. A versenysportot és a szabadidős sportolást nagy tornaterem, konditermek és gimnasztika terem szolgálják.

A tanulók alkalmassági és időszakos szűrővizsgálata az iskola orvosi rendelőjében történik.  Iskolánk szakmai, pedagógiai munkájával, tanulóink tanulmányi, kulturális és sport eredményeivel jelentős rangot vívott ki Sopronban és a régióban.

A lépésről-lépésre alakuló, de egyre gazdagodó iskolai hagyományok szerepe, hogy színesebbé és emlékezetessé tegyék az itt töltött diákéveket. A diákönkormányzat támogatásával jelenik meg rendszeresen a számítógépes szerkesztésű iskolaújság, melynek tartalmi és technikai színvonalára büszkék vagyunk. A stúdió, az iskolarádió és a képújság az oktatást és a belső hírközlést egyaránt szolgálja. Az intézmény rendszeresen szervez, illetve fogad művészeti eseményeket, kiállításokat.

Iskolarendszeren kívüli szakképzés keretében betanító hegesztő tanfolyamokat az 1950-es évektől a Gépipari Szakközépiskolában a Hegesztéstechnikai Egyesülettel közösen folytattak. Az iskola megszűnésével a Vas- és Villamosipari Szakképző Iskola és Gimnáziumban folytatódtak ezek a képzések, majd megtörtént az intézmény nyilvántartásba vétele 1998. január 15-én a 16. nyilvántartási számon.

 

2005. június 30-án történt meg az intézmény akkreditációja az AL-1112 számon.

 

2009. február 4-én a PL-3043 számon Program-akkreditációs tanúsítványt kaptunk az AutoCAD tanfolyamunkra.

Képzéseink egy részén saját tanulóink vesznek részt, illetve Sopron és környéki vállalkozások felkérésére, valamint saját szervezés keretében folytatunk felnőttképzéseket a gépészeti és az elektronika-elektotechnikai szakmacsoporthoz tartozó, a Munkaügyi Központ által regisztrált szakképzésekben.

Comments are closed.