Sopron Kiváló Pedagógusa: Tulok Jenő tanár úr

jenő

„A tanítás közösségi munka”

December 14-én, A hűség napján Sopron Kiváló Pedagógusa-elismerésben részesült Tulok Jenő tanár úr, iskolánk műszaki igazgatóhelyettese. A kitüntetéshez – a kollégák és a diákok nevében – szívből gratulálunk!

A tanár úrnak – aki 1972-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán – az idei a negyvennegyedik tanéve. Azt vallja, ha egy diák megállja a helyét az életben, az nem egy pedagógus, hanem egy csapat munkája. Szerinte a tanítás közösségi munka. Nagy öröm számára ez a kitüntetés, de még nagyobb öröm a hajdani diákok pozitív visszajelzése. Tulok Jenő tanár úr 1975-től 1996-ig – az intézmény megszűnéséig – a Kempelen Farkas Gépipari Technikumban dolgozott. Kezdetben mechanikát, technológiát és műszaki rajzot tanított, később igazgatóhelyettes, majd igazgató lett. Az évtizedek során felkeltette a tanulók érdeklődését, folyamatosan segítette tehetséges tanítványait. Közülük többen szerepeltek eredményesen országos szakmai versenyek döntőin, s helyezésük alapján kerültek be felsőoktatási intézményekbe. A Vas- és Villamosipari Szakképző Iskola műszaki igazgatóhelyetteseként feladatai közé tartozik többek között a szakmai képzés irányítása, szakmai vizsgák szervezése, pályázatok írása, a vállalkozókkal történő kapcsolattartás. Közel harminc éve látja el a vizsgaelnöki teendőket szakmai-  illetve érettségi vizsgákon. Munkájára jellemző a nyugodt hangulatú, légkörű, korrekt vizsgáztatás biztosítása. Nagy empátiakészségével hozzájárul ahhoz, hogy a vizsgázók mindig legjobb tudásuk szerint feleljenek. Tulok Jenő tanár úr a középfokú oktatás mellett a felsőoktatást is segítette: a Nyugat-magyarországi Egyetem felkérésére 25 éven keresztül vett részt a levelező mérnök-tanár hallgatók oktatásában-vizsgáztatásában. Arra a kérdésre, hogy szerinte, ki a jó tanár, a következőket válaszolta:

  • A diákok egy részének az a jó tanár, aki link, nem követel, nem ad feladatokat. Akinek azonban van esze, az felfogja, hogy az a jó tanár, aki tanít, követel, felkészíti tanítványait az esetleges szakmai változásokra is. Mindig az volt a célom, hogy a tanítványaim dolgozó emberként megállják a helyüket.

A kitüntetett kevéske szabadidejét unokáival tölti. Hétfő és kedden a 3 éves Viktorért megy az óvodába, s estig játszik vele. Szerdán és csütörtökön délutánonként az 5 éves Nóra szórakoztatja a nagypapát. A 9 éves „nagylány”, Janka érkezése változó. Szombaton és vasárnap „ott-alvós” program van: vagy a két lány vagy a két testvér (Viktor és Janka) tölti a hétvégét a nagyszülőknél. A tanár úr boldog, ha velük lehet, s a közös ebédeket megelőzően még a bevásárlást is örömmel vállalja.

***

A tanár úrral történő beszélgetés délutánján egy soproni papírboltban véletlenül találkoztam egy számomra ismeretlen édesapával, aki épp az egyik belvárosi gimnáziumba járó lányának matematikatanárát szidta az eladónak. (Fogalma sem volt, hogy ki vagyok, s azt sem tudta, hogy ismerem azt, akiről a fenti írás szól.)  Hirtelen így folytatta:

  • Bezzeg Tulok tanár úr a GT-ben! Ő értett a diákok nyelvén. Csak annyit mondott, amikor becsengetés után belépett az osztályba: „eddig tartott a hülyéskedés, mostantól tanulunk.” És tanultunk, figyeltünk rá, mert érdemes volt!

 

Módos Anikó

unokákunokák2unokák3

This entry was posted in Egyéb. Bookmark the permalink.

Comments are closed.